Midnattsloppet 2017

Idén harmadjára futottam a Midnattsloppet-et Stockholmban. Ez volt az a verseny, amire jelentkezve elindultam a futóvá válás útján.  A név svédül “éjféli futóversenyt” jelent, bár a verseny már kora este elkezdődik. Igaz, a végére majdnem éjfél lesz.

Előtte a héten vonóstáborban voltam a fiaimmal és nem igazán sikerült versenyhangulatba ringatnom magam. Ennek ellenére nem volt rossz élmény. Rengetegen voltak, a szervezők közleménye szerint 32.000 jelentkező volt és ezzel Európa legnagyobb 10k futóversenye lett idén.

DSC_1647Idén jó előre mentem ki a versenyre. Mivel a peron rossz végén jöttem fel a vasútállomásról a föld alól ezért elég sokat kellett sétálnom és találkozhattam a “Lilla Midnattsloppet” futóival, ők 2020m-t futottak. 🙂

Ők még bőven világosban indultak és érkeztek be, kb. fél 8 felé végezhettek.

A fő verseny fél kilenc körül kezdődött, sok-sok rajthullámban. A versenyzőket 21 rajtcsoportba osztották(!), 5 perceként rajtoltatva 21:10 és 22:45 között, a szintidő az utolsó rajthullámtól számolt 8:30p/km-es átlagtempójú utolsó befutót feltételez, azaz 85perccel később, 00:10-kor zártak. Ez így érdekes, mert pont az (önmagukat) leglassabb futónak bevallók kapták a legkevesebb időt a nézőkkel való pacsizásra, bár az is igaz hogy a 8:30p/km nem túl acélos 10k verseny tempó….

A munkahelyem idén is bérelt egy sátrat a versenyközpontban, a sátrak mögött rejlő sátrankénti külön mobil WC igen csak jól jött a hosszas sorban állás helyett. 🙂

Taktika

dsc_1654.jpgAzt tudtam, hogy ez szintes pálya, így a Söderruntos 49:33-at nem reméltem, de bíztam benne, hogy megjavítom a 2016-s eredményt, annak nagyon elfutottam az elejét.

Az én rajtcsoportom a 3A volt (50-55p befutó időt választottam), kb. 1 órával kezdett a rajt után. Addig volt kb. 8 rajtcsoport: az 1A-B-C (<35p, 35-40p, 40-45p), a 2A-B-C-D (45-50p), majd a  jelmezben futók rajthulláma, majd mi. A legutolsó rajtcsoport a 7A volt (>70p). A rajtzónába 21:30-21:34 között kellett belépni, a rajtig kb 10p telt el utána.

A pálya 3. kilométerétől kezdünk el mászni a Sophia svéd királynőről elnevezett Sophia Kyrkan templomdombjára.Ez a 4  kilométertől egy eléggé meredek domb, ami látszik a pályaprofiból is.

ml2017_bankarta_sthlm-1024x694

A Sophia dombot 2015-ben a belesétáló tömeg miatt nem tudtam végig futni, 2016-ban végig futottam, de  kipurcantott teljesen. Gergő nem ismeri ezt a pályát (nem volt még az edzőm tavaly augusztusban) és elfelejtettem előzetesen írni neki a parámról a tempomdombról (mondom, hogy nem sikerült időben versenyhangulatba lovallnom magam), ez látszott a hételeji edzői instrukcióból, ami most tempó alapú volt:

  • első 2km 4:50 és 5:00 között,
  • majd az első 7-8km-en tartani a tempót
  • és ha marad erő, akkor robbantani a végén

Abban biztos voltam, hogy a dombra fel nem fog menni a 4:50, max. ha gépszívre kötnek, így hát egy kicsit variáltam magamnak. A terv 4:50 körüli tempó és <184bpm (Z4) pulzus a templomdombig. A templomdombon lehetőleg <194bpm (Z5) és utána meglátjuk.

Enni ettem egy tasak maltodextrines zselét 1 órával a rajt előtt és sokat nasiztam az Ericsson sátorban földimogyorót.

Ivás terén kulacsból vízivás rajt előtt 1 óráig, majd a rajtzónában 1,5dl víz eldobós palackból.

A verseny

Részletes adatok megint a TrainigPeaksen:

Képkivágás

A bemelegítést a 21:25-ös Go-To-Gate (GTG) ajánlás alapján 20:50 körülre terveztem: 10-15p kocogás, néhány neki iramodás, majd a szokásos mozgékonysági gyakorlatok.

A bemelegítést rendben elkezdtem, de az óriási tömeg miatt nehéz volt még kocogni, pláne sprintelni. Elkezdtem bent a Zinkensdamm sportpályán, ahol a sátrak álltak a műfüvön, majd kimentem az utcára, ahol nagy nehezen megcsináltam a sprinteket is , majd visszakocogtam a sátorhoz a mozgékonysági gyakorlatokra. Úgy elszöszöltem, hogy 21:25-kör kaptam észbe: nekem már a kapunál kéne lennem!

Kis pánik, mert a GTG helyszín jó 200m-re volt a sátortól, de az óriási tömegben bunkó lökdösődés nélkül elég neccesnek tűnt odaérni. Valóban, 21:31 lett mire sikerült, már 1 perce áramlott az én rajtcsoportom a kordonok között a karámba.

Bosszús voltam, mert így a rajthullám közepébe kerültem, számíthattam a tipródásra a rajt után. Jött a lassú vonulás a rajtig, közben a színpadon ugrabugráló fittness csajok próbálták bemelegítés címén aerobikoztatni a tömeget.

Jött a rajt előtti közös énekeltetés, ami mindegyik rajthullámnak kijárt: egy svéd rock szám: “Just idag, är jag stark”. Ezt, mint utólag kiderítettem,  egy függőséggel küzdő rockzenész írta (Knut Gustafsson), aki akkor épp elég erősnek érezte magát a szerrel való megküzdés után (de persze nem élt meg tisztes öregkort szegény).

Valamennyit értettem már a szövegből és nyilvánvaló volt a tömeg éneklésének hangerejéből, hogy sokan ismerik. Ott és akkor egész hatásos, hangulatos volt.

Dudaszó, majd tűzoszlopok alatt elindultunk (ez a tavalyi rajt sajtóképe):

20881956_1595245923830253_3932605125123073744_n

Az elején, ahogy gondoltam, nagy volt a tipródás, szóval próbáltam nyugisan futni. Hamar felment a pulzus Z4-be, 300m sem kellett hozzá, de vízpartig semmi gond nem volt sem a tempót, sem a pulzust tartani, igaz többnyire enyhén lejtett. Időnként lehetett menni, de sokszor kerültem olyan szituba, hogy egy kicsit tudtam volna gyorsabb lenni, mint előttem a tömeg, de nem volt érdemes energiát pazarolni a furakodásra.

A 3. km, a lejtő után kezdett nehezedni a vízparti szakaszon, majd a Tegelsvikgatanra befordulva kezdődött az emelkedés. Na, ez nehéz volt, ahogy vártam, indult is pulzus felfelé azonnal, de rögtön frissítőállomás: itt megálltam inni, ez kicsit ejtette a pulzust, majd hajrá.

Olyan 5:20-as tempó felfelé és folyamatosan nőtt a pulzus, majd 192bpm körül egy hirtelen meredeken belesétáltam vagy 15mp-et, féltem az elszálló pulzustól: úgy emlékeztem tavaly nagyon kihajtottam itt magam, aminek az lett a vége, hogy a verseny második fele érzésre és teljesítményre is pocsék lett. Utólag látom, hogy a pulzus hasonló volt (tavaly 194bpm), de ahhoz tavaly 7:56p/km maradt itt bennem, idén most 6:20 volt ugyanitt mielőtt belesétáltam.

Kb. 15mp séta, majd újra nekiindulás, majd közvetlenül a templom közelében,  a dombtető előtt megint vagy 20mp séta, kisebb részben a tömeg, nagyobb részben a pulzus miatt.

A domb után megint többnyire 5p, illetve az alatti tempó, de most már legtöbbször 184 bpm felett, azaz innentől Z5-ben. A Fotografiska Museet vonalát elhagyva egy hosszabb enyhe lejtő a Renstiernasgatanon lefelé, ez kicsit rendbe szedett: 4:50p/km tempó mellett visszaesett a pulzus 180bpm köré (Z4).

A Ringvägennél jött a 6km-es frissítés és tudtam, hogy utána lejtő a véghajráig már nem lesz, de van még egy alattomos domb. Itt kezdődtek lassan a tavaszról ismert Darth Vader effektek a légzésemben és utólag most már ébredezik bennem a gyanú az EIS (Exercise Induced Asthma) kapcsán.

A 6km-es frissítés utáni rész (vizet ittam) eléggé eseménytelen volt: lassú, enyhe  emelkedő: 4:58..5:05 körüli tempó egyenletes cardiac drifttel a Z5 aljától egészen a Z5 tetejéig, amikor is ráfordultunk az Östgotagatanra  a nyolc és feledik kilométernél.

Ez az utca folyamatosan emelkedik. Nem annyira durva, mind a Sophia domb, de azért vagy 15m szintemelkedés 400m-en. Ez egyben már a 8. km utáni,  “ami a csövön kifér” szakasz kellett legyen, szóval itt nyomtam és ziháltam és elégedett voltam a szakasz 5:50-es átlagtempójával. A tetején 200 feletti pulzussal kerültem körbe a Mosebacken Torg terecske macskakövein és próbáltam még a fülemen is levegőt venni.

Innentől jó részt lefelé, kisebb huplikkal. Miután a zokszigén adósságom kicsit csökkent, a lejtő aljára a tempó gyorsult 4:40 köré. Utána a tempót tartani tudtam, de érzésre egyre nehezebb lett: a pulzus mászott felfelé. A Mosebacken utáni rövid 194-es visszaesésről megint 200 fölé ért a célig.

A befutó idő 52:24 lett, az eddig legjobb Midnattsloppet időm (tavaly 56p felett volt), de messze a Söderruntos PR-től.

Visszatekintés

Talán maradt bennem valami, talán kihagyhattam volna a belesétálást a Sophia előtt, de ez után 1 héten belül még 2 másik további versenyt is terveztem (5k és 10k), szóval talán jól van ez így.

Azóta azt is tudom, hogy az a zihálás ha nem is feltétlen EIA, de hörghurut előjele lehetett, mert a következő szerdai 5k Bellmanstafetten után beteg is lettem.

A nyár eleji maraton után a nyaralás alatt 2x is lesérültem, egy csomó futás kimaradt és ugye nem 10k-ra készültem, készülök megint, hanem az őszi maratonra, így összességében elégedett vagyok.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Midnattsloppet 2017 bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Bellmanstafetten 2017 | Blogarak

  2. Visszajelzés: Glädje Ruset 2017 | Blogarak

  3. Visszajelzés: Eltelt 1 év | Blogarak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s