Versenybeszámoló a Göteborgsvarvetről, a világ egyik legnagyobb félmaratonjáról

A múlt héten a világ legnagyobb félmaratonján jártam. A munkahelyemen, az Ericssonon keresztül jelentkeztem, így a részvételi díjon céges támogatás is volt, valamint a versenyen kitelepült céges sátor. A céges sátorban ott lehetett hagyni a csomagom, valamint a verseny után grillkolbász, sör/ásványvíz és masszázs várt. 🙂

Már az odaút is különleges volt: Stockholmból charter-vonat indult Göteborgba, amit a versenyrendezők és a svéd vasút (SJ) közösen szervezett. A vonat reggel időben (7:09) indult ahhoz, hogy jóval a rajt előtt (11:30) megérkezzen az ember, sőt aki időben kérte, az a vonaton vehette fel a rajtcsomagját. Este a visszaindulás is úgy volt ütemezve (20:15), hogy a legutolsó rajthullámban indulók is nyugodtan végezve, átöltözve, biztonságban elérjék a vonatot.

Már az érkezéskor megvolt a fesztivál hangulat, ami nem is csoda: 60.000+ résztvevőt vártak. Rengeteg nosztalgia villamos üzemelt az esemény alkalmából, itt lentebb egy 1961-ben még baloldali közlekedésre épült darab fotóját mutatom, amit 1968-ban átépítettek jobboldali közlekedésre. Több mint 55 éves, de ragyogó állapot és viszonylag csendes hajtás és futómű: szerintem legalább a kerekeket már kicseréltek rezgés-csillapítottra.

A városban mindenhol nyüzsögtek a sárga mellényes önkéntesek a megállókban, útbaigazítást adva a kérdezősködőknek. A pályaudvarról a fenti villamossal elrobogtam a versenyterületre és lemálháztam a céges sátornál.

Érdekes út volt, mert a Sahlgrenska kórház előtt a villamos alagútba bújt, egy kicsit lentebb erről videó is lesz. A sátorhoz érkezéstől a rajtomig több mint 4 óra volt hátra, szóval lekenekedtem naptejjel (26-27 fok és tűző napsütés volt ekkor), átvedlettem futós cuccba, kitűztem a rajtszámot (ami egyben ingyenjegy volt aznap a tömegközlekedésre Göteborgban), majd visszaindultam a verseny-expóra Liseberg mellé, nézelődni. Útközben most már számítottam a villamos alagútra, ezért videóztam a tuján:

Az expó után vissza a versenyterületre, épp akkor értem oda amikor láthattam először a felvezető rendőrségi motorost, majd a légierő C138-asát és Gripenjeit elhúzni díszrepülésben:

Utána jött a kenyai élcsapat az utolsó előtti kilométerjükön:

Lepakoltam a sátorba a közelgő stockholmi maratonomra az expón beszerzett energiaszirupokat, majd indultam a rajthoz.

Összesen 25 rajthullám indult 13h és 16h között, az enyém a 21-es volt 15:32-kor. Ekkor már kellemesebb volt az idő, 16 fok körül. 14:20 körül indultam a kb. 500m-re levő rajtzónába: sétafika, nézelődés, WC-nél sorban állás, majd kb. 10 perc bemelegítő futkosás, kis nyújtás, majd beálltam a karámba.

A szokásos toporgás után indulhattunk is, a versenyről és a taktikáról magáról külön posztot írtam, itt most csak annyit, hogy sikerült 8:30 percet javítanom az időmön. 🙂

A verseny után irány az Ericsson sátor megint, ahol átöltözés, grillkolbász és sör, valamint masszázs volt a program. Utána vissza a vonathoz, ahol szerencsém volt, mert egy öreg, részben(?) AEG gyártmányú villamossal utazhattam.

A nap végére már csak a 4,5órás vonatút maradt hátra hazafelé.