Futás csúszós terepen

(c) TSM Running

Ha az ember Skandináviába költözik, akkor a futás kapcsán néhány dolog feltűnik. Az egyik az, hogy a fitt életmód itt sokkal gyakoribb jelenség, mint otthon. Sokan és sokat futnak, az infrastruktúra is segít ebben, mind a közterületi, mind a munkahelyi. A másik a természethez való viszony. Sokkal közvetlenebb, sokkal intenzívebb.  A skandináv átlagember, de különösen a futótársadalom úgy tartja, hogy kültéri tevékenységekhez “rosszidő” nem létezik, legfeljebb csak rossz felszerelés. Nem meglepő módon itt mindenféle felszerelés” kapható zegernye időhöz, amit akár a hétvégi bevásárlás alatt  a jobb hipermarketekben is megkaphatunk.

A téli futóruházkodásról már született írás, de a nagyon fontos kérdés, a “futóművek csúszásgátlása” azaz a biztonságos futás csúszós terepen még nem került terítékre. Skandináviában élek és itt is kezdtem el a futni, így a megoldások többségét itt ismertem meg először, de mindez könnyedén elérhető Magyarországon is, szóval nézzük mit tehetünk, ha csúszni kezdenek az utak.

1. Használjuk a józan eszünk és helyes lépéstechnikát!

Ez talán a legfontosabb, beruházásmentes és hasznos megoldás.  A csúszásmentes haladáshoz (vízszintes terepet feltételezve) az kell, hogy a futóechnikánkat adaptáljuk a körülményekhez. A cikk nyitó képe egy itteni, novemberi közösségi maratonfelkészítő edzésen készült (a TSM Running felvétele), amelyen afféle apró pocakos hangyaként a jobb szélen magam is feltűnök. A program arra a novemberi hétvégére technikai edzéseket írt elő: futóiskolázás és rövid sprintes dombozást írt volna elő, de előtte pár nappal leszakadt a hó. Mit csinált a program vezetőedzője? Az időjáráshoz alkalmazkodva áttervezte a programot. Törölte az összes csúszásveszélyes feladatot és olyat írt elő, ami az adott szituációban kivitelezhető volt.  Kimentünk egy közeli sportpályára amit kb. 10cm-es szűzhó borított és ott a vízszintes terepen a “svéd favágók” edzésmódszerével szórakoztunk: a szűzhóban 80m-es menetekkel magas térdemelést, sarokfelkapást és hasonló futóiskolázást gyakoroltunk.

Kiváló alkalom volt a helyes lépéstechnika alapjainak gyakorlására: a tömegközéppontunk alatti talajfogásra. Ez amellett, hogy hómentes időben is javítja a futótechnikánk, a csúszós talajon is előnyös, ahogy azt a német ortopédusok és baleseti sebészek is ajánlják (a magyarított kép forrása a Házipatika):

Pingvinjárás

2. Nyári futócipő + felpattintós csúszásgátló rátétek

Ha biztosabban szeretnénk haladni, akkor a sorban következő megoldás a felcsatolható csúszásgátló.

Csúszásgátlóból a klasszikus megoldás a “szegecses” cipő. Létezik belőle cipőre felhúzható gumváltozat, ami általában kidülledő szemeket jelent felhúzáskor, mert a gumi-hám általában kifejezetten erős, annak érdekében, hogy a szegecseket jól rögzítse.

A szegecses cipőkkel egy nagy baj van: beltérben a parkettát, vagy a szőnyegpadlót tönkrevágja, ha ilyenben járunk bent. A kilyukadó parketta és linóleum problémájára egyes cégek spirálos megoldást fejlesztettek ki, ami a saját tapasztalatom szerint meglepően jó tapadást biztosít.
yaktrax
Az első skandináv futós telem egy közönséges (“nyári”) futócipőben + egy Yaktrax Pro futóknak is ajánlott spirálos csúszásgátló  rátéttel kezdtem el.

Pár hét ebben való futás után a cipőm épp kezdte megközelíteni az élettartama alatt ajánlott futásteljesítményét, így adódott a lehetőség (és a szükség), hogy vegyek egy új futócipőt.

Az új cipő felbátorított, hogy az épp kiöregedő darabbal kísérletezzek és kipróbáljam a csúszásgátlók következő fokozatát

3. Nyári cipő + rácsavarozós szegecsek

Az új cipő birtokában egy futótárs javaslatára kipróbáltam a rácsavarozós szegecseket. Az általam kipróbált márka a BestGrip, akik a jármű gumiabroncsoktól kezdve a futócipőkig mindenféle “futófelületre” kínálnak felcsavarozható szegecseket.

A szegecsek önmetsző menettel rögzülnek, egy speciális, csavarhúzó-szerű szerszámmal kell őket becsavarni a talp szélébe.

A csúszós idő elmúltával a szegecsek kicsavarhatók és a cipő ismét a szokásos módon használható. Az előnye, hogy a perembe csavarozás miatt kevésbé érezhető a különbség a szegecses, vagy szegecstelen talp között, ami a felpattintós szerkezeteknél sokszor nem igaz: a legtöbb  csúszásgátló talp kifejezetten felemeli a cipőtalpat és kemény talaj esetén jól érezhetően megváltoztatja a cipő talajfogását és átgördülését.

Ez a megoldás annak lehet jó, aki valamilyen szempontból különleges cipőt használ futáshoz, például extra csillapítást akar, vagy erősen pronál a lába (mint nekem) és extra-stabil cipőt akar hordani télen is. A megoldás a talp közepére nem javasol becsavarni szegecset, ami miatt nem tud annyira hatékony lenni, mint a teljes talpon szegecses változat. Olyat is lehet kapni, de előtte nézük át a  szegecsek esetleges hátrányait.

A szegecsek buktatói

A egyik probléma, az a belvárosi futás: a szögecses cipő jól működik jeges, havas felületen, ideértve a tükörjeget is, azaz ónos esőben is jó. Hasonlókép a legtöbb hengerelt aszfalt felület is eléggé rücskös (ahol az autók járnak, az ilyen). Másképp fogalmazva, minden olyan felületen jó, amibe a szegecs bele tud mélyedni, “harapni”, vagy bele tud akadni az egyenetlenségeibe.

Sajnos viszont a szegecses cipő eszméletlenül csúszik minden olyan felületen, ami túl sima és túl kemény egyszerre ahhoz, hogy a tüske beleakadjon. Ilyen a műkő, a simított (“pormentes”) beton, a márvány, vagy Budapesten nagyon divatos öntött aszfaltos járda. Ezeken felületeken a szegecsek gyakorlatilag elemelik a talpat és csak pontszerű kapcsolódást biztosítanak. A szegecsek csúcsa pedig ilyenkor nagyon könnyen kezd korcsolyázni.

Pontosan így szereztem az első és szerencsére mindeddig egyetlen sportsérülésemet. Az első, városi maratonomra készülve egy tél-végi belvárosi pályabejáró futás alkalmával a felcsavarozott szegecsekkel felturbózott cipőmben lecsúszott a lábam egy éppen jégmentes műkő járdaperemről és kaptam is egy bokaficamot.

4. Szegecses téli futócipők

A kifejezetten téli futócipők 3 dologban térnek a nyáriaktól: 1. részleges, vagy teljes vízállóság (a latyak és hólé kinntartására), 2. jobb hőszigetelés, 3. csúszásgátlás, ami többnyire szegecses talpat jelent.Az legtöbb nagyobb futócipő gyártó cég csinál ilyet, más kérdés, hogy rétegigénynek számít és nem mindenhol kapható.

A szegecses futócipők nem keverendők össze a szöges futócipőkkel, amelyekkel a sprinterek szoktak futni. A szegecses futócipő lényegében egy olyan futócipő, amire nem rápattintjuk a csúszásgátló talpat, vagy belecsavarjuk a szegecset , hanem eleve, már a gyárban a talp integráns részeként beletervezték és beleszerelték. Ilyenkor értelemszerűen arra is figyelnek megfelelő merevítéssel és párnázással, hogy a talppárna közepén se okozzanak kellemetlen benyomódást a szegecsek. (Emiatt nem jó a becsavarós szegecs a nyári cipőnk talpa közepén)

5. Kamáslik

icebug_gaiter_500Az utolsó megemlítendő tartozék téli futáshoz a lábszárvédő, avagy régiesebb nevén kamásli. Ezt a terepfutók nyáron is használják. Én ugyan lábszárvédő helyett inkább bokarés-takarónak is hívnám a téli futás szempontjából, mert a lábszárunk jó része kilóg belőle.

A téli utcai futás kontextusában a fő szerepe az, hogy ha mély hóban kell gázolnunk, akkor ne hulljon bele a hó a cipőbe a bokánk mellett, se a cipőfűzők közé ne szoruljon bele, hogy ott lassan megolvadva becsordogáljon a hólé.

Előre kell bocsátanom, hogy nekem még sosem volt kamáslim, de a cikk nyitó képe mellé jöjjön még egy fényképes illusztráció  ahhoz, miért is kell a kamásli a hóban futáshoz akár városi környezetben is .

dsc02548-crop

(Photo Micke Sjöblom/zebrabild.com)

Egy skandináv futócipő márka: az Icebug

Az előző szakaszban említettem a szegecsek problémáját a sima, de kemény felületeken. A probléma abból adódik, hogy a legtöbb szegecs mereven rögzül  a talpban, a kemény és sima felületeken “irányíthatatlan korcsolyává” alakítva azt.

bugripNem véletlenül említettem az elején a skandináv viszonyokat, természetesen erre is akad errefelé innovációs ötlet. A svéd Icebug cég a csúszós terepen futás specialistája,  erre egy speciális, rugalmas gumi beágyazást talált ki a szögecsek rögzítésére, a “BUGRip” fantázianevet adva a megoldásnak. (Az  “Icebug” név tükörfordítása egyébként “Jégbogár”.)

A BUGrip lényege, hogy túl kemény felületen a rugalmasan rögzített szegecs némileg be tud süllyedni a foglalat belsejébe, így megnövelve az esélyét, hogy a cipő talpának a bütykei is leérjenek. Ez talp “természetesen”  egy szintén speciális összetételű RB9X gumiból van, ami kifejezetten vizes, nyálkás, csúszós kőfelületekre lett kifejlesztve.

Az RB9X gumianyag kifejlesztésére a motivációt történetesen a nem skandináv tél, hanem skandináv nyár adta. Nem olyan régi a svéd eredetű  nyári őrült extrémsport,  a “swimrun“, amit talán vízifutásnak lehetne fordítani. A lényege: nemhogy árkon-bokron át futnak, hanem azt fokozva egy szigetrendszer két távoli pontja között kell a lehető leggyorsabban eljutni: váltakozva futva és úszva, pihenő és átöltözés nélkül, minimum kétszer váltva szárazról vízbe és vissza. A sokszor algától is nyálkás sziklaszirteken a vízből kimászáshoz és futáshoz nagyon kell a jó vizes tapadás, a cég eredetileg amiatt is keresett megfelelő gumikeveréket.

Icebug Kayi2 BUGrip téli futócipő

Egy ideje már kacérkodtam az ilyen BUGrip ipőkkel, ezért amikor az ősszel szembejött velem 60%-os leárazással egy idénynyitó Icebug akció, belevágtam és és vettem egyet a cég által stabilabbnak deklarált Kayi2 BUGrip márkával. (Terepcipőből igazából nem létezik “stabil” verzió).

A prospektus ígérete szerint ez a model a rugalmas középtalp miatt különösen alkalmas hosszútávfutásra.

Az kell mondjam, a cipő beváltja az ígéretet: nekem nagyon bejött a futásélmény. A rugalmas szegecsrögzítés és a rugalmas talp kombója olyan élményt ad, mintha mi lennénk az Órarugógerincű Felpattanó a Pompom meséiből. 🙂 Nagyon élénk, ruganyos érzés benne lépni és kültéren jól is vizsgázott tapadásból.Azt hiszem ez az, amire az angolszász cipőtesztek azt írják: responsive undersole. Eddig csak kb. félmaratonnyi távokat futottam le benne egyben, de abszolút kényelmes élmény volt benne futni végig.

Csodát persze nem tud tenni, ha például vastag porhó van járdán ahol a tüske nem ér le az aszfaltig a hóréteg vastagsága miatt, akkor csak a hóba tud belekapaszkodni. Ha a hórétegek ezután elcsúsznak egymáson, azon a szegecs keveset segít, mert együtt csúszik a felső hóréteggel. Ezt leszámítva letaposott, összetapadt havon ami nem csúszik el önmagán, illetve nedves, vagy száraz jégen, amibe a szegecs bele tud mélyedni, olyan érzés futni benne, mintha száraz időben lennénk. Szilárd, stabil, biztonságos a lépés benne.

Ha száraz betonra, vagy aszfaltra érek vele, az első reakció, hogy mindenki odakapja a fejét felém: a karbidacél kopásálló fémtüskék olyan “patacsattogással” érnek csupasz aszfaltot,  mintha egy szakasz huszár vágtatna a helyemen. Ezenkívül érezhetően lesz egyfelől egy kicsi vízszintes irányú rezgés, vibráció talajfogás közben, mert a szegecsek rugalmasan vannak rögzítve. Másfelől a vertikális rugózás is érezhető lesz: a rugalmas rögzítésű szegecsek a merev, rideg aszfaltra érve visszanyomódnak a talpba, rugalmasan csillapítva talajfogást. Kicsit olyan érzés, mint  ha süppedős bársonyszőnyegen futnál aszfalt helyett (leszámítva a “patacsattogást”), de egyáltalán nem zavaró, gyorsan megszokható. A cipő havon és jégen szerencsére csendes, ott a szegecsek nem csattognak, hanem teszik a dolguk és beleharapnak a felszínbe.

A cipő felsőrésze vízlepergető, ami segít abban, hogy a lépés közben a cipő orrára pottyanó hó és latyak ne okozzon gondot, viszont erősen korlátozza is a cipőbelső lélegzését. Nekem izzadós a tenyerem és a talpam. A párolgás gátlása egy felől jó, ebben a cipőben -15C körül sem fázott a lábam sosem, másfelől viszont megköveteli, hogy gondosan szárítsuk ki a cipő belsejét futás után, ha nem akarjuk hogy idővel penetráns lábszag lengje be az öltözőt.

A talpbetét nagyon kényelmes, rugalmas, jó hőszigetelő, antibakteriális anyagból készült, de ez azt is jelenti, hogy havon/jégen futva a cipő talpa, ami a talpbetét alsó oldalánál van lényegesen hidegebb, mint a belső lábtér hőmérséklete a talpbetét felső oldalán.

Magyarán: a lábad szuper melegen marad, de a cipő talpa és a talpbetét közti rés ki fog gyöngyözni a páralecsapódástól. Eddig sikerült szagtalannak tartanom a cipőt, de ehhez minden futás után ki kellett vennem a talpbetétjét, hogy talpbetét és a cipő talpa közötti rés is ki tudjon száradni.

Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s